Sok szeretettel köszöntjük megújult honlapunkon! Az előforduló hibákat folyamatosan javítjuk. Mindenkinek tartalmas, kellemes böngészést kívánunk!

“Egy átlagos szerda”

No Rating

Iskolánk tanulója, Barabás Máté Gábor a Fejér megyei Diáknapokon Irodalom – vers- és prózaírás kategóriában Kategóriadíjat kapott „Egy átlagos szerda” című írásával.

Gratulálunk Máténak! Nagyon büszkék vagyunk az eredményére!

Egy átlagos szerda

Emlékszel mikor múlt szerdán meglátogattalak? Elmentem megsétáltatni Dömét. Az új piros pórázt adtam rá, a fehér kis pöttyökkel, amit még te vettél, amikor jöttünk haza Debrecenből. Nem volt az egészben semmi szokatlan. Mire leértünk a lépcsőn Döme már erősen röfögött, ami nem meglepő, tekintve hogy milyen öreg. Elsétáltunk a parkig és ott megpihentünk. Lehet pont annál a padnál, ahol először nevettettelek meg annyira, hogy másnap izomlázad volt. De ezekre te szoktál emlékezni. Ücsörögtünk egy darabig. Én a gondolataimmal voltam elfoglalva, míg Döme a galambokat fürkészte. Látszott a szemén, hogy még mindig megvan benne a vágy, hogy felpattanjon és megkergesse őket. De sajnos azok a napok már elmúltak, ugyanis eleve miatta kellett megállnunk pihenni. Ilyenkor kezd megszépülni a park. A levelek sárgulnak, meg barnulnak, meg ilyesmi. Nem nagyon látom a színeket, de szerencse, hogy ott vagy nekem, hogy létfontosságú tényeket duruzsolj a fülembe az okkersárgáról, királykékről, meg miegymásról. Egyszer csak megcsapott egy hűvös szellő, majd feleszméltem hogy időközben beborult az ég. Ekkor döntöttem el hogy meglátogatunk. Még szerencse hogy feladtam a kutyára a mellényt. Egy mopsz kapucnis, piros mellénykében… Hihetetlen, hogy mikre nem vettél rá! Ez legalább olyan, mint a rózsaszín, bocsánat, halvány cseresznyepiros cipős szekrény, amit az én kis lakásom előszobájába rakattál velem. Kicsit feltámadt a szél mialatt a virágos felé igyekeztünk. Rózsát vettem, bár tudom, hogy nem szereted a virágokat, de valamiért úgy éreztem, kivételesen régimódi leszek. Különben is, te magad is olyan vagy, mint a rózsa. Sok tövis, és egy kis virág. De én a töviseket mindig szebbnek tartottam, mint a szirmokat. Úgyhogy megfelelő választás volt. A rózsa is és te is. Már nagyon lógott az eső lába mire odaértünk, ezért siettünk haza rögtön, miután odaadtam a csokrot. Gondoltam majd ma elmesélek mindent. A sarkon még találkoztam Kittivel, akinek olyan iszonyatosan ronda szőke volt a haja, mint a tiéd amikor fogadásból befestetted a kétszáz forintos hajfestékkel. De nem tudsz veszíteni. Ahogy a mi utcánkba értünk már zuhogott. Bőrig áztunk, mire az ajtóig elértünk. Belépve Döme rögtön megrázta magát a maga röhejes módján. Az én kiskutyám… Azért mert elvileg te jobban szereted, még az én kutyám marad! A második emeletnél éreztem először. Iszonyatosan megfájdult a fejem. Megszédültem és meg kellett kapaszkodnom, hogy biztos legyek benne, nem esek el. A könnyem is kicsordult, mire fel tudtam egyenesedni és elindulni. Mire az ajtóhoz értem már nyoma sem volt, csak a félig felszáradt könnycsepp emlékeztetett arra, hogy történt valami. Ahogy beléptem az ajtón sóhajtottam egy kellemeset, mint mikor meló után hazaérek és te ott ülsz az ajtóval szemben, felkötött hajjal, valamelyik régi pólómban és az “otthoni” szemüvegedben olvasol. Ahogy a kulcsot a helyére akasztottam megakadt a szemem a falon a kis szögön, amin ott lógott a piros, fehér pettyes póráz. Akkor jutott eszembe, hogy Döme két hónap, három nap és huszonkét perccel utánad halt meg.

 

ESEMÉNYNAPTÁR

november 2018
hkscpsv
    1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30   
« okt   dec »

Fontos információk

E-Kréta belépés

Hasznos információk

Pályázatok

Kapcsolat

8000 Székesfehérvár, Balatoni út 143.
Tel/fax: 06-22-314 278
Email: titkarsag@vorosmarty.hu

Archívum